A Missziós Vándor Madonna Indonéziából származik. Több évvel ezelőtt indult hagyomány, melynek lényege, hogy a Szűzanya szobrot elvittük a missziós ima közösségeinkhez, akinek tagjai “befogadták”, és családjukban, otthonukban őrizték. A szobor az imaközösség, a plébánia területén “vándorolt”, családról családra, házról házra. A családok egymásnak adták át a szobrot. Egy imaközösségnél kb 1-3 hónapot tölt a szobor, majd egy újabb imaközösséghez kerül.

Így bejárja szinte az egész országot, és összekapcsolja imáikban a missziós közösségeket.

A missziós Madonna szobor vándorlása szimbólizálja a Szűz Anya látogatását is Erzsébetnél.

Azért is különleges, mert általában, a hívek zarándokolnak a Szűzanyához (kegyhelyekhez), a Vándor Madonna pedig megy az emberekhez. Nagyon sok kegyelmet kapnak azok akik befogadják őt.

A családok naplót vezethetnek az imádságokról, lelki élményekről, arról az időszakról, amikor a Missziós Madonna az otthonukban volt.