2018 tavaszi Missziós Hétvége Egyeken
Minden forrásom belőled fakad! – Verbita Missziós hétvége Egyeken
www.egyekiplebania.hu
Falunkban Verbita Missziós hétvége vette kezdetét 2018.03.22-től egészen 2018.03.25-ig, Virágvasárnapig. A hozzánk látogató 12 szerzetes testvér és egy nővér a világ különböző pontjairól érkeztek az egyeki plébániára, katolikus óvodánkba és iskolánkba és az őket vendégül látó családokhoz.
Az első nap Missziós rózsafüzér imádkozásával és nyitó szentmisével kezdődött. Az idelátogató Verbita Missziós rend tagjai közül páran előadást tartottak arról, hogy honnan származnak és miként döntöttek arról, hogy szülőföldjüktől távol szolgálják az Urat.
A családok ekkor ismerhették meg a hozzájuk érkező vendégeket. Nagyon sok pozitív tapasztalattal gazdagodtak ezekben a napokban. Véleményem szerint nagy feladat befogadni egy számunkra ismeretlen személyt és megosztani vele azt a közeget, amit csak közvetlen barátainkkal és családtagjainkkal szoktunk. A befogadó családoktól azt a tapasztalatot hallottam, hogy meglepődve vették észre, hogy mennyire könnyen ment az ismerkedés és nagyon szimpatikusnak, aranyosnak illetve közvetlennek ismerték meg a vendégeiket. Hálásak voltak azért, hogy bennük barátra találhattak pár nap alatt.
A pénteki napon az intézmények látogatása következett. Az iskolában bemutatkoztak a gyermekeknek, meséltek arról, hogy honnan származnak, milyen a népviseletük. Húsvéti ünnepünk közeledtével megemlékeztek egy beszélgetéssel, történettel, kérdésekkel és énekkel Jézus haláláról és feltámadásáról. Unokahúgom élménybeszámolóját hosszasan hallgattam a Missziós látogatásról. Lenyűgözte az, hogy a földünk milyen messzi pontjáról érkeztek pont hozzánk, ebbe a kis faluba a rendtagok. Itt én is elgondolkodtam, hogy milyen rendíthetetlen alapokon nyugszik a Jóistenbe vetett hitük, hogy a szülőhazájukat és családjaikat is elhagyják az Istentől rájuk bízott feladatvállalás miatt.
Az óvodában személyesen is átélhettem a találkozás pillanatait. A gyerekek nagyon várták, hogy mikor ismerhetik meg a különleges atyákat és Ania nővért. Kezdetben izgulva, kissé feszülten próbáltam a megbeszélt időpontra úgy szervezni a délelőtti napirendet, hogy zökkenő mentes legyen az esemény. Mikor megérkezett hozzánk a sok ismeretlen, érdekes arc összegyűltünk, hogy megismerhessük őket. A meleg, barátságos tekintetek rögtön elfeledtették velem a kezdeti aggodalmakat a gyerekek pedig csendben, szinte csodálva tekintettek feléjük. Elmer testvér mesét olvasott fel a gyerekeknek, Ania nővér segítségével pedig Istenhez szóló gyerekdalokat énekelhettünk. A közösen töltött röpke fél órában csak az számított, hogy örömmel és vidáman töltsük együtt az időt. A gyerekek sokáig emlegették még a furcsa bácsikat és a nővért, akik mosolyt csaltak az arcukra. Egy közös élményt adtak mindenki számára. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A pénteki napon keresztutat szerveztek a faluban, ahol egyes állomások között egy-egy család tagjai vitték a rájuk bízott Missziós keresztet. A délutáni szentségimádás után újabb rendtagok bemutatkozását hallgathattuk meg egy Missziós előadás keretében. Elmer testvér hosszasan beszélt arról, hogy milyen sok örömet merít az emberek felé áradó szeretetéből, és hálát ad Istennek, amiért az útját olyan gondosan a Verbita rend felé terelte. Mesélt a rendben töltött vidám pillanatokról, amikor először tapasztalhatta meg, hogy milyen a hóban játszani, milyen a rendtagokban örök barátra lelni, milyen Isten apró csodáit megtapasztalni.
A szombati napon az egyeki piactéren rendeztek be egy sátrat az utcai evangelizációra. Feléjük közeledve az előttem lévők csodálkozó kérdéseit hallottam… Mi van itt? Buli? A sátorban vidám énekkel, kávéval, teával, kekszekkel és pogácsával várták az arra járókat. Kíváncsiságomat felkeltette a sátorban elhelyezett kis asztal, amin a rend szórólapjai, újságja és a róluk írt könyv volt megtalálható. Ezt látva Zoltán testvér készségesen mesélt a rend tagjairól és bemutatta a könyvben szereplő képeket.
Délután a Verbita rend tagjai találkoztak még a katekumen csoporttal és az idősek otthonába is ellátogattak. Az esti Szentségimádás után koncertet adtak a missziós rend tagjai. Minden tag a maga népviseletébe öltözött be és különböző szertartási szokásokkal is megismerkedhettünk. Ez a színes élmény kizökkentett a szürke hétköznapokból. Csodálva hallgattam az énekeket, bár a szövegét nem értettem csak éreztem. Feledhetetlen élményt nyújtott mindenki számára.
Az utolsó napon a Missziózáró szentmisén, melyet a rend tartományfőnöke Burbela Gergely atya mutatott be (Virágvasárnap), nyugalom és öröm töltötte el a szívem. Hálás vagyok, amiért megtapasztalhattam a rendtagok Istenbe vetett rendíthetetlen hitét és erőt meríthettem belőle, hogy kellőképpen tudjak megemlékezni Jézus nagy áldozatáról melyet értünk hozott a kereszten.
Záborszki Enikő óvónő (forrás: www.egyekiplebania.hu)